Amikor úgy veszel a kezedbe egy életrajzi könyvet, hogy na most akkor mindent megtudsz a legendáról, akire felnézel, akiről oly sokat hallottál már, aki akár a példaképed is lehetne, akkor nem is érhet nagyobb csalódás, mint amikor felütöd Henry Ford életrajzi regényét, Alfred Liebfeld - Henry Ford, az "isten" című könyvét.

A munkaköröm kapcsán kezdett el érdekelni a Ford élete, hiszen nagyon sok innovációt társítanak a nevéhez. Az ő nevéhez kötik többek közt a futószalagos termelést. Az ő példája alapján kezdte el kialakítani a második világháborút követően a Toyota a saját termelési rendszerét.

A könyvbe belekezdve egy hőst látsz magad előtt. Egy egyszerű embert, aki a maga erejéből jutott el az egyszerű farmerléttől az autógyártás csúcsáig. Egy olyan embert, aki megmutatta, hogy hogyan lehet egy ötletből, egy elképzelésből nagyot és maradandót alkotni. Ez az érzés a könyv olvasása közben mindvégig megmarad.

Elkezded egy kicsit 21. századi szemmel is nézni ezt az embert, önkéntelenül is párhuzamot keresve valaki időben hozzád közelebbivel. Nekem Steve Jobs ugrott be először. A két ember nagyon hasonlóan viselkedett és gondolkodott a kezdetek kezdetén. Mindketten innovatívak voltak és mindketten végig kitartottak elképzeléseik mellett. Egyikőjük sem akart engedni mások akaratának, nem akart engedni a külső nyomásnak, és mindketten töbször is újrakezdték a vállalkozásukat. Mindketten nagy marketingemberek voltak, akik tudták hogyan kell eladni önmagukat és azzal együtt a terméket. Viszont mindketten kegyetlenek és gyávák is voltak.

A könyv olvasása közben rájössz, hogy bármennyire is bálványozod Henry Ford eredményeit és sikereit, azért mégsem szerettél volna akkor, ott és úgy dolgozni az ő gyárában, ahogy az a könyv lapjain le van írva. Nem szerettél volna tanúja lenni egy gyáron belüli magánhadsereg működésének. Nem szerettél volna érdekvédelem nélkül, úgy dolgozni, hogy ki tudja meddig teheted még azt meg. Nem szeretted volna álandóan figyelemmel kísért és egyre jobban szigorított normarendszer alapján végezni a munkádat.

Ez az ember semmibe vette a munkásai igényeit és a végletekig hajszolta őket. Mindent alárendelt a termelékenységnek, a futószalagrendszernek és a profitnak. Az emberek is csak eszközök voltak ahhoz, hogy elérje a kitűzött célt - gazdaggá és befolyásossá válni.

A könyvből kiderül, hogy Henry Ford korántsem volt olyan különleges, mint azt hisszük. Nem volt műszaki zseni, hiszen minimális gépészeti tudását az apja farmjáról hozta magával. Nem volt különösebben művelt sem, mert mint kiderült egy per során, saját hazájának történelmével sem volt tisztában. Nem is csoda, hogy nem lett sem szenátor, sem az Egyesült Államok elnöke, pedig mindkét posztra jelöltette magát.

Henry Ford egy dologhoz értett igazán.

Körülvenni magát olyan emberekkel, akik teljesítik kívánságait, végrehajtják utasításait. Kezdetben olyan szakemberekkel vette körbe magát, akik megértették a vízióját és tudták hogyan kell azt megvalósítani. A T-modell sikereit hosszú időn keresztül ezek az igazi szakemberek biztosították. De Henry Ford minduntalan a fejlődés útjába állt. A további sikereket a szalagrendszer, a technológia még hatékonyabb emberi kiszolgálásában látta.

Később pártfogoltjai segítségével sikeresen felállított egy szinte magánhadsereget, aminek tagjai többnyire börtönviselt emberek voltak. Ezek a biztonsági emberek gátlások nélkül érvényesítették kenyéradó gazdájuk akaratát, félelmet és fegyelmet fenntartva a Ford Motor Company gyáraiban. Bármilyen szerveződést levertek. Bármilyen követelést, sztrájkfenyegetettséget letörtek és megtoroltak.

Egy cél lebegett a szeme előtt - minél többet termelni és minél több profitot zsebre vágni.

A hangzatos propaganda, miszerint az emberek, a munkások fontosak számára és hogy felelősséget érez a társadalom iránt, az mind csak porhintés volt. Viszont nagyon hatékony porhintés, hiszen hosszú időn keresztül fenn tudta tartani ezt a kizsákmányoló, már-már diktatórikus rendszert a cégcsoportjánál.

Henry Ford egy igazi zsarnok volt, akit sem a barátai sem az ellenségei nem tudtak meggyőzni.
Henry Ford volt az "isten", akinek semmi sem volt elég drága ahhoz, hogy hatalomra és vagyonra tehessen szert.
Henry Ford volt a legenda, akit mégsem választanék példaképemnek.

Ha érdekel az autógyártás legnagyobb nevének életrajza, akkor keresd az antikváriumokban Alfred Liebfeld - Henry Ford, az "isten" című könyvét.

Képek forrása: wikipedia