Ma reggel leomlott bennem az ingyenes egészségügy minden illúziója, pedig ami volt még, az már igen gyenge lábakon állt. Mert elfogadtuk, sok éve már, hogy a munkabérünkből fizetünk járulékot, még ha az nem is fedezi reálisan egy-egy komolyabb betegség költségeit. Elfogadtuk, mert megértettük, hogy az egészség, illetve annak megőrzése sokba kerül, és egyetlen kórháznak sem nyomják külön a pénzt.

Tudomásul vettük, hogy egyes területeken, részben az orvosok alacsony bére, részben pedig a minden emberben ott rejlő kivételezési vágy miatt, a paraszolvencia az ellátás része lett, már-már kötelezően.

Ilyen például a szülészet.

Fotó: pixabay.com

Hiszen az embernek a gyermekénél fontosabb nincs, és ott aztán tényleg nyitjuk a bukszát, mert mélyen hisszük, már ez is a bennünk lévő gondoskodás megnyilvánulása, hiszen elkövetünk mindent, hogy születendő gyermekünkre az az orvos már a pocaklakó korszakban is teljes tudásával figyeljen.

Ez pénzbe kerül. Nem is kevésbe, de csak kevesen kockáztatják, hogy egy esetleges ügyeletben lévő fáradt és ismeretlen ember kezei között éljék át a szülés fájdalmait. Mindezt azonban mégis jó szívvel adjuk, hiszen már ez is a gyermekünkre szánt pénz egy része. Ami miatt azonban mégis billentyűzetet ragadtam, az egy számomra nagyon felháborító eljárás.

A megszületett babák megtekintése ugyanis pénzért történik. Nem viccelek. Nem túlzok. Egy munkatársam testvérének kislánya született a nyíregyházi szülészeten, csütörtökön, és pénteken munka után a család bement, hogy megnézze a már nagyon várt újszülöttet. Kijött a kedves csecsemős nővérke, és tájékoztatta a családtagokat, hogy mi a szokás ilyenkor. Senki nem tiltakozott (bár szerintem kellett volna), hamarosan előkerült egy ezres, amit oda  is adtak... de a kedves nővérke csak rázta a fejét. Előkerült egy 2 ezres is, odaadták, de még mindig nem volt kedvező a fogadtatás. Számoljunk csak! Eddig 3 ezer, és még nem elég. Azért, hogy megnézhessenek egy újszülöttet. A saját családjukba érkező pici babát. Végül, ha már 3 ezer Ft a nővérke kezében szorongott, eredménytelenül, a család újabb ezer forintossal toldotta meg az eddigieket, mire a nővérke száj húzogatva, és a fejét csóválva végül kihozta a gyermeket. 4 ezer forintba került mindez.

Mielőtt azzal lennék vádolva, hogy szándékosan lejárató cikket írok, elárulom, hogy alapvetően nincs, vagyis eddig nem volt rossz véleményem a kórházi dolgozókról, a rengeteg hihetetlen történet ellenére sem. Pedig láttam már egy s mást. Mégis úgy gondolom, hogy a nővér viselkedése felháborító! Egyszerűen felfoghatatlan számomra már az is, hogy ez akármennyiért történhet így, de az, ahogy ez az összeg emelkedett, és mégsem tette a nővérke a dolgát, hanem nyíltan jelezte, hogy szűkmarkú a család, az bizony a pofátlanság teteje!

Mintha erre a családra nem várna amúgy is mostantól egy előre sosem tervezhető kiadás, hiszen ki tudja nem lesz e tápszeres a baba, nem lesz e érzékeny a pelusra, a popsitörlőre, tehát ezer és ezer dolog, amik közül egyik sem lesz ingyen, inkább csak egyre többe kerül. Azt hinném, legalább az ingyen van, hogy megnézhetem.

De ez a kósza gondolat is csak az én naivitásomat jelzi.