Karl Benz 1885-ben megjelent első ló nélküli fogatától hosszú idő telt el az autózás történetében. Napjaink elektronikával és biztonsági berendezésekkel telezsúfolt járművei köszönő viszonyban sem állnak a múlt gépkocsijaival, talán azt leszámítva, hogy akkor is és most is keréken gurulnak.
Patent Motorwagen 2, fotó: www.huszadikszazad.hu/
Az első járműveknek se fülkéje, se külön vezető ás utasülése sem volt, hiszen a járművek is inkább átalakított lovaskocsik voltak, melyeket nem ló vontatott, hanem kezdetleges belsőégésű motor hajtott.
Az első innovációk egyike a szélvédő beszerelése és a zárt utastér volt, melyet a kényelem iránti igény szült. Az első szélvédőablakok még csak sima üvegből készültek. Ezek az üvegek viszont rossz minőségük és törékeny voltuk miatt baleset és életveszélyesek voltak. Nem volt elég, hogy könnyen törtek az utakon fellépő rázkódás miatt, de borzasztóan torzítottak is a gyártástechnológiából kifolyólag. Ettől a torzítástól a vezetés mentálisan is igen fárasztó feladatnak bizonyult, tetézve a kezdetleges kialakításból és felépítésből fakadó járműkezelési nehézségeket.
fotó: pixabay.com
Az első biztonsági üveg az 1930-as évek környékén jelent meg. Ezt követően a szélvédők egy esetleges baleset során nem ömlöttek be, nem vágták össze az utasokat, mert az üvegrétegek közti ragasztó azokat egyben tartotta. Ekkortól beszélünk a szélvédő pókhálós töréséről.
Bár már a hőskortól számon tartják a biztonsági övet, igazán az 1950-es évek végén terjedt el. Ma már megszoktuk a kényelmesen használható és kezelhető hárompontos biztonsági öveket és a hétköznapi autózásban sem lepődünk meg egy-egy komolyabb, több pontos övrendszer láttán.
Talán emlékszünk rá, hogy az 1990-es évek előtt gyártott, főleg a szocialista blokk országaiban gyártott gépkocsiban még nem volt hátul biztonsági öv, sőt olyan járművek is közlekednek a mai napig, amelyikben még automatikus öv-visszacsévélő rendszer sincs.
fotó: pixabay.com
Az azóta eltelt időkben kifejlesztették a jármű hirtelen lassulásakor reteszelődő rendszereket, a pirotechnikai övfeszítőket, az öv bekapcsolására figyelmeztető jelzések rendszerét.
A biztonsági öv bevezetése és használatának kötelezővé tétele óta több százezer ember életét mentette meg.
A biztonsági öveket követően hamarosan megjelentek a légzsákok is, melyek nagyobb biztonságot kínáltak eleinte a gépkocsit vezetőnek, később pedig az összes utas számára is. A kezdetekben csak a kormánykerékbe szerelt légzsákok terjedtek el, majd az utasoldali légzsákok is egyre több járműbe kerültek be. Később ezekből alakultak ki a komlett légzsákrendszerek, melyek nem csak frontális ütközés esetén óvják meg testi épségünket.
fotó: pixabay.com
1981-es premierje óta a légzsákok nagy fejlődésen mentek keresztül, hiszen egy baleset esetén szinte az egész járművet kibélelhetik a berobbanó légzsákok, stabilan megtartva a járműben utazókat, így csökkentve a sérülés esélyét.
Nagyon sokan hibásan feltételezik azt, hogy a légzsák megléte kiváltja a biztonsági övet és ezért az övet mindenféle mondvacsinált indokkal -inkább a saját maguk megnyugtatására- be sem kapcsolják. Pedig tudomásul kéne venni, hogy a két rendszer egymást egészíti ki, csak együttes alkalmazásuk nyújtja a legnagyobb biztonságot.
Nem feledkezhetünk meg a gyermekülésekről, gyermekbiztonsági rendszerekről sem.
A legelső gyermekülés Svédországban látott napvilágot.
Egy leleményes mérnök készített egy vesszőből font ülőkét a saját gyermekének, hogy az kényelmesebben kilásson a járműből. Innen már csak néhány lépés kellett ahhoz, hogy a gyermekülés elterjedjen és egyre biztonságosabbá váljon. Maga a gyerekülés egy szimpla magasító a jármű gyári ülésén, amit a gépkocsiba épített rögzítőrendszerekkel kell a járműbe szerelni.
fotó: pixabay.com
Eleinte elégségesnek bizonyult a jármű saját biztonsági öveivel rögzíteni ezeket a gyereküléseket, vagy a benne ülő gyermeket, később kialakításra kerültek az integrált rögzítőrendszerek, mint például az ISOFIX. Ezekkel a rendszerekkel a gyerekülések rögzítése jócskán leegyszerűsödött, könnyebbé vált azok be- illetve kiszerelése. A mérnökök nagyobb figyelmet fordíthattak a csemeték kényelmére valamint az integrált rendszerrel rögzített ülések még biztonságosabbá tételére.
A gyereküléseken is kialakításra kerültek a több ponton rögzíthető biztonsági övek, melyek stabilan tartják szemünk fényét az utazás során és megvédik egy esetleges baleset során.
Az elektronika és a kényelmi felszerelések hada is hatalmas fejlődésen ment keresztül.
Talán a lehúzható, a kocsi karosszériájába süllyedő oldalablakokkal kezdődhetett az egész. Aztán a fűtési rendszerek kialakítása követhette, a motor hulladékhőjének hasznosításával.
Az első fűtött utasterű autók valamikor az 1930-as években jelentek meg, míg a légkondícionáló az amerikai Packard márkának köszönhetően terjedt el világszerte. A Packard már a második világháború előtt légkondival szerelte fel autóit, ezzel is kényeztetve vásárlóikat. Ezek a berendezések még igen kis hatásfokúak és szabályozhatatlanok voltak.
fotó: pixabay.com
Ma már ott tartunk, hogy automatikusan szabályozhatjuk az utastér különböző szekciónak hőmérsékletét, szinte személyre szabva azt. Lehetőség van a vezető és utasoldal, valamint a két üléssor külön hőmérséklet-szabályozására is.
Megjelentek a motorral mozgatott ülések, a kormányzást megkönnyítő szervók, a hidraulikus szervón át az elektromos rásegítésig. A fékeket sem kell teli talppal, erőből nyomni, mert a különböző fékrásegítők leveszik ezt a munkát is rólunk, finoman adagolhatóvá, kényelmessé téve a lassítást és megállást.
Teret nyertek a több körös fékrendszerek, biztosítva a biztonságos megállást. Bekerült a fékrendszerekbe is az elektronika, blokkolásgátló, fékerőszabályzó, fékerőelosztó rendszerek könnyítik az autóvezetők mindennapjait.
Ezelőtt három-négy évtizeddel igencsak taposni kellett a fékpedált és közben kapaszkodni a kormányba, hogy elérjük a kívánt fékhatást. Az oktatók felhívták a figyelmünket, hogy kanyarodás közben ne fékezzünk, vagy fordítva, fékezés közben ne kanyarodjunk.
Ehhez képest a mai rendszerekkel a megállás már gyerekjáték, hiszen a fékrendszerrel együtt működő menetstabilizáló rendszerek már lehető teszik a kanyarodás közbeni fékezést vagy gyorsítást, stabilan tartva a járművet, akár csúszós, havas úton is.
Mára pedig eljutottunk a Tesla-ig.
Ez az autó az elektronikus vezérlés egyik ékköve. Nyomógomb is csak egy van benne, ezzel is az elakadásjelző tudjuk bekapcsolni. A kocsiba benézve nem látunk egyetlen hagyományos kezelőszervet sem, kivéve az ablaktörlő és irányjelző kapcsolókat, a pedálokat és kormánykereket, világításkapcsolót és kilincset.
fotó: pixabay.com
A jármű minden egyéb funkcióját egy óriási érintőkijelzőn érjük el. Elektromos energia hajtja a kocsit, elektronika vezérli a jármű minden egyes egységét, a klímától a navigáción át a hi-fi berendezésig.
Ahogy egy ismerősöm említette, a Tesla nem más, mint egy négy keréken guruló táblagép.
Tudom, a felsorolás nem teljeskörű. Azzal is tisztában vagyok, hogy néhol hiányos is a történet, ezért kérlek, Kedves Olvasó, egy kommenttel kerekítsd ki a történetet.
Hogy mi ihlette a cikk megírását? Nézd meg a következő videót:
